Janus Pannonius (Csezmiczei János vagy Cesinge János, neve magyar fordításban Janus - János / Pannonius - Pannóniai) (Csezmice, 1434. augusztus 29. – Medvevár, 1472. március 27.) pécsi püspök, költő.

A Szlavóniában, Kesicén (a Duna-Dráva torkolata táján) született művész eredeti nevét nem ismerjük, bár általában elfogadott feltételezés, hogy a latinos humanista költői névvel a Johannes de Chesmicze, a Csezmiczei János nevet helyettesítette. Mivel a horvát kisnemesi családból származó Janus apja fiatalon meghalt, a nagytehetségű fiú nevelését anyjának, Vitéz Borbálának a testvére, a befolyásos Vitéz János, nagyváradi püspök vette kézbe. Vitéz János a kivételes szellemi képességekkel rendelkező 13 éves fiút a korabeli Európa legkiválóbb iskoláinak egyikébe, Ferrarába küldte tanulni. Janus Pannonius nyolc évet töltött Ferrarában, Guarino da Verona mester iskolájában; itt ismerkedett meg a reneszánsz, a humanizmus kultúrájával, s itt vált iskolázott, tanult-művelt költővé, a klasszikus nyelvek és irodalmak s a retorika (szónoklattan) ritka tudású ismerőjévé. Ferrara után Janus négy évig Padovában, majd Velencében tanult egyházjogot. Tanulmányai végeztével, 1458-ban a doktori fokozatok egyikét is megszerezte.

Janus Pannonius csaknem 400 költeményt írt Itáliában. Számos nagy terjedelmű dicsőítő verset (panegyricust), valamint különösen sok epigrammát szerzett ezekben az években; csipkelődő, illetve igencsak pajzán epigrammáinak mintájaként az antik költők szolgáltak, például a római Martialis (42-107).

Amikor 1458-ban Janus Pannonius végleg hazatért, méltán vélte úgy, hogy idehaza fényes pálya vár rá; hiszen tanultságával és művészi teljesítményével itthon nemigen vetekedhetett vele más, s a jó családi kapcsolat is kedvezőnek látszott. Vitéz János, Mátyás volt nevelője ekkorra ugyanis már az uralkodó legbensőbb emberinek egyike, esztergomi érsek, illetve a király nagyhatalmú kancellárja lett. Valóban, Janust már egészen fiatalon, 1459-ben pécsi püspöknek nevezték ki. 1465-ben Janus a király személyes megbízottjaként, követeként egy rövid időre az oly nagyon szeretett szellemi hazájába, Itáliába térhetett vissza; a pápánál tett hivatalos látogatása során a török elleni hadjáratok ügyében tárgyalt. (Itt és ekkor ismerkedett meg az újplatonizmus filozófiájával s ennek legfőbb képviselőjével, Marsilio Ficinóval.) Költői pályája is felfelé ívelt; Magyarországon is számos jelentős epigrammája, elégiája és sok más műfajú költeménye született.

A meredek felívelést azonban gyors és tragikus bukás követte. l470 körül a Kázmér, lengyel királyi herceg és Mátyás király közötti trónbirtoklási küzdelmekben Janus Pannonius Mátyás ellen fordult. A tüdőbeteg költőnek menekülnie kellett, amikor a király felismerte az ellene szott összeesküvést, illetve azt, hogy ennek (Vitéz Jánossal együtt) Janus is részese. Az immár nagybeteg Janus 1472 márciusában, Itáliába való menekülése közben halt meg Horvátországban, a Zágráb melletti Medvevárban. Az utolsó idők politikai ellenségeskedése ellenére Mátyás király értette és sokra értékelte Janus Pannonius költői nagyságát: a költő halála után a Corvina könyvtár számára összegyűjtette Janus verseit.

Janus Pannonius arcai