Tadeusz Różewicz (1921, Radomsko) lengyel költő a „megmenekültek nemzedékének” tagja. Első versei 1938-ban jelentek meg, amelyek hatására bátyja, Janusz csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz, és a londoni emigráns lengyel kormány földalatti Honi Hadseregének tisztjeként vesztette életét 1944-ben. Szeretett ifjú pályatársai – Krzysztof Kamil Baczyński, Tadeusz Gajcy és Zdzisław Stroiński – mind elestek az 1944-es varsói felkelésben. Öccse, a nemrégiben elhunyt Stanisław Różewicz, ismert filmrendező volt, akivel Tadeusz Różewicz több közös filmforgatókönyvet írt. Bár a háború után megjelent első kötetei – Nyugtalanság (Niepokój), Vörös kesztyűk (Czerwonerękawiczki) –a legjelentősebb pályatársak lelkes elismerését váltották ki, nem illettek a rövidesen beköszöntő szocialista realista eszményképbe. Míg prózája a kortárs lengyel prózairodalomra volt nagy hatással, színpadi műveivel a lengyel színjátszás nemzetközi sikereihez járult hozzá. Różewicz 2012-ig 34 verseskötetet és 12 színpadi művet adott ki. Nyolc lengyel egyetem választotta díszdoktorrá, és 16 jelentős hazai és nemzetközi díjat kapott (Európa Díj az Irodalomért, Griffin-díj). Magyarul több verses-, próza- és drámakötete jelent meg.