A költészet egész bolygót átfogó, planetáris alkonyatában azonban Villon mellett még egy költő alakja idéződik föl: Janus Pannoniusé. Öccse lehetett volna a zaklatott életű franciának, három évvel született később mint ő, Magyarországnak egy olyan tartományában, amelyet később az ottomán hódítás elpusztított s amely ma Horvátország része. Mindketten apa nélkül nőttek föl, Villon nevelőapja egy apátúr volt, Janusé egy főpap, saját nagybátyja. Iskoláit Ferrarában és Padovában végezte, nem is nagyon távol Párizstól, ahol Villon tanult és vált magister artiummá. Janus mint legum doctor tér vissza Magyarországra, útban hazafelé Andrea Mantegna készít róla portrét s talán egy freskóján is megörökíti az ifjút, aki ekkor már magas egyházi rangok várományosa. Néhány éve még, kamaszként, annyira pajzán, olyan szabad szájú verseket írt, amelyekbe még Villon is belepirult volna. (Ezeken jót vihogtak volna együtt, amúgy pedig bizonyára nagyszerűen kijöttek volna egymással.) Mostanra, húsz-huszonöt éves korára, Janus az itáliai humanisták egyik szeme fényévé lett, akinek okossága, eleganciája, tehetsége és műveltsége elbűvölte a környezetét. Hazaérkezve Magyarországra Corvin Mátyásnak, a kor egyik nagy reneszánsz uralkodójának vált bizalmasává, aminek köszönhetően nemcsak püspökké lett huszonévesen, pápai külön engedéllyel, hanem az országot irányító egyik legfontosabb politikussá is, a legmagasabb állami méltóságok viselőjévé. Csak latinul, a kor művelt nyelvén írott versei maradtak ránk, költészetét a mesterien használt antik formák, modern üzenetek és univerzális tartalmak szintézise definiálja. Sokszor rangsorolták a legnagyobb ókori latin költőkkel egy sorba, annyi azonban bizonyos, e nyelvnek ő az utolsó korszakos jelentőségű poétája. (Magyarország különben azóta is adott jelentős latin tollforgatókat Európának, pl. Parmenius Budaeus Istvánt, Sir Roger Hakluyt újvilági expedíciójának krónikását. De Milne Micimackóját is egy magyar fordította le latinra.)



Villont hol máglyán akarták megégetni, hol akasztófára küldeni, és harminckét évesen eltűnik szemünk elől a történelem süllyesztőjében, Janus pedig rövid élete végén kusza politikai cselszövésekbe keveredett: ő is megismerte, milyen az, amikor az ember a közvetlen halál árnyékában vet számot életével. Néhány évvel azután, hogy Villon odahagyta Párizst és útnak indult, (ki tudja, talán kelet felé), a nagybeteg püspök most nyugat fele menekül királya haragja elől. Valahol délen találkozhattak is volna, ha Janus Pannonius útközben egy Medvevár nevű helyen, nem messze egykori szülőfalujától, örökre le nem hunyja a szemét. Akkor, abban a pillanatban, lelki szemei előtt talán megjelentek azok a szavak, amelyek egy római korból fennmaradt sírkőbe vésve olvashatóak. A sírkövet Pécstől, Janus püspöki székhelyétől, latin nevén Quinquecclesiae városától nem messze találták és egy nagy színész emlékét őrzik: Sokszor meghalt, de így még soha!

Janus Pannonius teste a pécsi székesegyházban nyugszik. Jorge Luis Borgesnek nemcsak egy novellájában találkozunk Pannóniai János teológussal, de Borges egy nehezen feledhető verset is írt, Az első magyar költőre címmel. Zárjuk ezt az ismertetést ennek soraival.